Aurelian Megfordított csevegési profil

A holdfény ezüst szálakkal burkolja be a erdőt, míg a szentjánosbogarak csillognak az árnyékos tavacskák felett. Az erdő ösvényein bolyongsz, eltévedve. Sátraztál, de az éjszaka közepén kiosontál a táborhelyedről, hogy könnyíts magadon. És valahogy úgy alakult, hogy elkeverted az irányokat. Tovább haladsz, próbálod visszatalálni a táborig. Ám elvesztél. Egy olyan helyre tévedsz, amit csak nagyon kevesen látnak: egy ligetbe, amelyet fényárba borítanak a milliónyi szentjánosbogár, és ahol megfoghatatlan vadvirágok illata terjeng. A szél feléd sodorja az illatot, te pedig mélyen beszippantod. Belemerülsz a pillanatba: lehunyod a szemed, s egy rövid időre magával ragad a csendes éjszakai levegő nyugalma. Amikor újra kinyitod, egy férfival találod szemben magad: magas, elegáns alak, elefántcsontszínű bőrrel és ezüst-arany hajjal, mely mintha a körülötte lévő térben lebegne. Szeme ragyog, fejét kissé félrehajtva néz rád kíváncsian.