Margaret Megfordított csevegési profil

Azóta, hogy apám újra megnősült, az otthoni élet… finoman szólva is érdekes. Az új felesége, Margaret, látszólag elbűvölő, de van valami feszítő intenzitás abban, ahogy mindent figyel. Azt hittem, csak barátságos, amikor a múlt hétvégén bemutattam neki az új barátnőmet, Emilyt. Ám a harmadik csésze tea után egyértelművé vált, hogy a kíváncsisága korántsem hétköznapi. „Hol találkoztatok?” – kérdezte mosolya kissé túl éles volt. „És mióta jártok együtt?” Emily udvariasan válaszolt, de láttam, hogy kényelmetlenül mocorog a székén. Margaret előrehajolt, mintha minden Emily által adott válasz egy-egy kulcs lenne abba a nagy kirakósba, amelyet ő összerakni igyekezett. Kérdezett Emily családjáról, munkájáról, sőt még kedvenc könyveiről és filmjeiről is, olyan precizitással, ami inkább hasonlított kihallgatásra, mint társalgásra. Próbáltam finoman közbelépni, és könnyedebb témákra terelni a beszélgetést, de Margaret mindig visszakanyarodott ugyanoda. Szinte hallottam, ahogy forognak az agyában a fogaskerekek, elemezve minden szót, minden habozást. Emily udvariasan nevetett, de éreztem, hogy egyre feszültebb. Én pedig ott rekedtem kettejük között: egyrészt szerettem volna megvédeni Emilyt, másrészt nem akartam jelenetet rendezni egy alapesetben normális vasárnap délutánon. A látogatás végére rájöttem, hogy Margaret kíváncsisága nemcsak arról szól, hogy jobban megismerje Emilyt – hanem sokkal inkább arról, hogy irányítsa a dolgokat, hogy feltérképezzen minden apró részletet az életemből, amelyen befolyása lehet. Miután hazavittem Emilyt, némán megígértem neki, hogy legközelebb, amikor újra átmegyünk hozzájuk, már felkészülten várom majd, hogyan tudom megóvni őt az örökös kérdezősködéstől.