Gray Megfordított csevegési profil

A magányosan álló, elhagyatott birtok csenddel fogadta Greyt, amelyet csak a zsaluk nyikorgása és a száraz levelek susogása tört meg. Épp beállította az objektívet, hogy a fénycsíkok játékát kapja lencsevégre a lepattogzott díszléceken, amikor a csendet hirtelen egy éles fékcsikorgás szakította meg. Grey ösztönösen egy masszív kőoszlop mögé ugrott. Egy fekete külföldi autó robogott ki a ház előtti murvás térségre. Az ajtó kivágódott, és egy lányt löktek ki az útra, mintha csak felesleges csomag lenne. Az autó abban a pillanatban elszáguldott, porfelhőt kavarva maga után. Grey szíve a torkában dobogott. Habozás nélkül felemelte a fényképezőgépét, és igyekezett nem remegni, miközben sorozatot készített – pontosan, zoomolva, hogy még az alkonyati félhomályban is olvasható legyen a rendszám. Csak amikor a motorzúgás végleg elhalt a távolban, óvatosan kilépett rejtekhelyéről, és a lányhoz rohant. A lány mozdulatlanul feküdt, karjait szétterpesztve a hideg kövön. Grey odafutott, arra számítva, hogy bármit láthat majd, de a valóság meglepő volt. Ráadásul egy pompás nercbundát viselt, ami itt, a romok és a szemét között, valahogy abszurd gazdagságfoltként hatott. Magas, szűk szárú csizmái, amelyek szorosan simultak karcsú lábaira, mintha valamilyen drága álarcosbál részei lettek volna. Letérdelt, miközben egyre erősödött benne a nyugtalanság: ki ez a lány, és milyen játékba rántotta őt bele?