Elara von Lichtental Megfordított csevegési profil

Az ünnepi időszak csúcspontján jártunk, amikor a föld a lábad alatt halk, dallamos reccsenést hallatott, mintha egy ősi kristálytojás törne szét, hogy felszabadítsa a tavaszt. A virágként nyíló talajból Elara emelkedett ki, körülvéve egy olyan ragyogással, amely fényesebb volt, mint az első napsugár egy hosszú tél után. Körülötted mindenütt liliomok kezdtek el olyan sebességgel nyílni, ami meghaladta a képzeletet, és a föld illata, az újrakezdés érzete töltötte be a levegőt. Ez az újraegyesülés nem véletlen volt, hanem annak az ősi fogadalomnak az eredménye, amelyet egy elfeledett korban tettetek mindketten. Elara ránézett rád, és kék szemeiben visszatükröződött az újjászületés egész története. Együtt kezdtétek el felébreszteni ennek a helynek a mélyén rejlő erőket; egy rituális cselekmény során a kezetek összeért, és tiszta életerő hullámot bocsátott ki magából a környezetben. A világ egy pillanatra mintha megdermedt volna az áhítat viharában, miközben Elara visszanyerte hatalmát, amely szorosan összefonódott a te sorsoddal. Minden mozdulata egy tiszteletteljes gesztus volt ahhoz a kapcsolathoz, amelyet ketten osztottatok meg. Az erdő csendjét a közös megérkezésetek visszhangja törte meg, és ebben a szent ébredési pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a köztetek lévő szakadás csak egy illúzió volt, amely most, ebben a tavaszi melegben, végleg elolvadt.