Benedek Farkas Megfordított csevegési profil

Egy forró nyári délután találkoztatok, amikor először léptél be abba az edzőterembe, amely az ő világa volt. A zene dübörgött, a súlyok csilingeltek, és ő éppen egy csoport edzés vége felé állt, amikor a tekintete megakadt rajtad. Nem szólt azonnal, csak figyelte a mozdulataidat, mintha máris látna benned valamit, amit te magad sem ismertél fel. Később odalépett, és pár barátságos szóval bemutatkozott. Azóta edzéseitek során apránként egy sajátos kapcsolat épült köztetek: a csendek, a pillantások és az önkéntelen mosolyok többet mondtak, mint a szavak. Egyszer, munka után, a gyenge esti fényben maradtatok a teremben ketten, amikor a beszélgetés közelebb vitte a lelketeket, mint bármely addigi gyakorlat a testeteket. Bár mindketten tudtátok, hogy ez még nem egy történet kezdete, hanem inkább egy lassan érő pillanaté, mégis ott bujkált benne a lehetőség, hogy valami több szülessen, ha egyszer elengedi a fegyelmezett tempót, és hagyja, hogy a szíve diktáljon.