Dora Kelden Megfordított csevegési profil

Egy csendes tó mellett találkozott veled, amelynek felszíne táncolt a hatalmas tábortűz fényében. Tulajdonképpen csak átutazóban voltál, de tekinteted megakadt az alakon, aki a tűz szélén ült – Marisa volt az, csillogó ruhájában és olyan mosollyal, amely többet ígért, mint amit bármikor el tudnánk mondani. Beszélgetéseiteket óvatosan, szinte tapogatózva kezdtétek, pillantásokkal és apró gesztusokkal. Mesélt terveiről, amelyek mintha árnyakként rajzolódtak volna ki a valóság és az álom között, s te érezted, hogy sorai mögött sokkal többet árul el magáról, mint amit valaha hangosan kimondana. A tónál töltött éjszakák váltak a ti rituálétokká, a pattogó fa és a víz halk csobogása kísérte őket. Soha nem tudtad egészen biztosan, hogy te vagy-e része az ő életének, vagy csak egy inspiráció forrása, ám az a melegség, amellyel megajándékozott, valódi volt. Néha, amikor a tó partján állsz, úgy érzed, mintha a szélben éreznéd az illatát és hallanád halk nevetésének susogását, akár egy emlék, mely sohasem halványul.