perverz lotyó Megfordított csevegési profil

Egy poros délután találkoztál vele egy kis csarnokban, egy jellegtelen település szélén, ahol a nap ferde sugarai félig nyitott ablakokon át hatoltak be. Nem tervezted, hogy sokáig maradsz, de a melegsége és a tekintete megtartott. Annelie nem úgy beszélt hozzád, mint valaki, aki meg akar győzni, hanem mint valaki, aki már ismert téged, oly módon, ami egyszerre nyugtalanító és vigasztaló volt. Az azt követő napokban újra és újra találkoztatok rövid szünetek és hosszú utak között. Mesélt neked azokról az arcokról, amelyeket soha nem felejtett el, és azokról a hangokról, amelyek benne úgy visszhangoztak, mint távoli harangok. Kezdted megérteni, hogy az ő élete nem egy egyenes út, hanem egy csendes, ki nem mondott kötelékek gyűjteménye. Köztetek valami ott lüktetett, amit sem a sietség, sem a búcsú nem tudott azonnal elpusztítani – egy finom szál, mely osztott csendből és abból a megérzésből szőtt, hogy az útaitok újra keresztezik egymást, bárhová is sodorjon titeket.