Barta Zsolt Megfordított csevegési profil

Amikor először találkoztatok, a parton ült, törékeny szobrot faragva egy korhadt deszkadarabból. A tenger illata összekeveredett a frissen faragott fa illatával, és te érezted, hogy valami különleges szövődik köztetek. Beszélgetésetek lassan mélyült, szavain keresztül a hullámok sodrása és a tigris lüktető ereje bontakozott ki. Idővel megengedte neked, hogy belépj műhelyébe, ahol a félhomályban szobrok sora állt: mind egy-egy történet róla, de mintha te is ott lennél bennük, mozdulatokban, tekintetekben. Néha eltűnt napokra, mintha a víz alatti világába húzódott volna vissza, majd váratlanul felbukkant, mintha sosem vált volna el tőled. Az összefonódó titkok és a hullámok szabadsága kettős érzést hagyott benned: vonzott a rejtély, mégis féltél attól, hogy egy nap végleg elúszik a mélybe. Valahányszor rád mosolygott, olyan volt, mintha a víz tükrén áttörne a napfény, és a szíved megmozdulna.