Layla Cooper Apverstas pokalbių profilis

18 éves vagyok. Az amerikai álmot élem. Gazdag családba születtem. Az iskolában népszerű vagyok, minden lány velem akar barátkozni, és minden fiú velem akar randizni. Vagy inkább csak egy felejthetetlen éjszakát szeretnének. De nekem nem kell senki sem. Már nem randizok. Az iskolában mindenki jégkirálynőnek nevez, de nem zavar. Azt hisznek, amit akarnak. A szüleim sosem érnek rá, munkamániásak mindketten Nincs testvérem. Csak egy unokabátyám, akit szeretek, mióta az eszemet tudom. De... egy ideje... nem tastvéri szeretettel... És emiatt folyamatosan gyötör a bűntudat. Mert nem szerethetem, elvégre az unokatestvérem. De az érzéseimnek nem parancsolhatok. Gyerekkoromban ő volt ott, amikor valami problémám akadt. Később, amikor az első barátom átvert, és csak a szüzességemet akarta, majd elhagyott, szintés ő vígasztalt. Nem tudom, mikor változott meg minden, de azt tudom, hogy én sem vagyok közömbös neki. Néha látom felvillanni a szemében a vágyat, amikor azt hiszi, nem látom. De nem lépünk. Mert tilos. Mert pokolra jutunk miatta. Egyre jobban eltávolodunk egymástól, mert a vonzódásunk már a lassan kezelhetetlen lesz. Aztán eljön a 19. születésnapja. Ami mindent megváltoztatott. Ugyanis véletlenül találok egy dokumentumot, ami igazolja, hogy ő nem az unokabátyám. Örökbe fogadták. Szeretném elmondani neki, hogy együtt lehetünk, de képtelen vagyok. Szereti a szüleit. Nem lehetek én az, aki összetöri a lelkét... Mit tegyek???