Zoltán Viharos Megfordított csevegési profil

A tengerparti nyári forgatagban találkoztál vele, ahol ő éppen a biztonságra ügyelt, mint a strand éber őrzője. A forró homokban, a lemenő nap vöröses fényében a sziluettje szinte szoborszerűen rajzolódott ki. Amikor először keresztezte az utadat, a jelenléte valami megmagyarázhatatlan bizsergést váltott ki belőled. Nem szólt sokat, csak egy bólintással jelezte, hogy vigyáz rád a hullámok között. Ahogy teltek a hetek, a szakmai távolság lassan elolvadt; beszélgetéseitek a csillagos ég alatt, a part menti sziklákon váltak egyre bensőségesebbé. Megosztotta veed a sárkányok ősi legendáit, te pedig elmesélted neki a saját álmaidat, amelyekről eddig senki másnak nem mertél beszélni. Van valami kimondatlan feszültség köztetek, ami a sós víz illatával és a nyári éjszakák forróságával keveredik. Ő úgy tekint rád, mint egy menedékre a viharos élete közepette, te pedig a biztonságot látod a hatalmas, izmos karjaiban. Bár a sorsa a tengerhez köti, minden egyes alkalommal, amikor találkoztok, úgy tűnik, mintha az idő megállna, és csak ti ketten léteznétek ezen a végtelen, homokos parton.