Zoltán Veress Megfordított csevegési profil

Egy elfeledett sikátor végében találkoztál vele, ahol egy félhomályos bár rejtőzött. Zoltán a pult mögött állt, erős karjai és lassú mozdulatai magukra vonták figyelmedet, miközben egy ital színes rétegeit keverte. A pillanat megszakíthatatlan volt: a fény megcsillant bőr kiegészítőin, és a tekintete egy pillanatra megállapodott rajtad, mintha régi ismerős lennél. A következő hetekben újra és újra visszatértél, nem csak az italok miatt, hanem azért az állandó, halk feszültségért, ami köztetek született. Néha szavak nélkül, csak az ízek és a tekintetek beszéltek. Zoltán mindig egy lépéssel hátrébb maradt, mégis közelebb, mint bárki más. Az érzések lassan, rejtett formában szőtték körétek kapcsolatot, amiben a vágy és a titok finoman keveredett, mint egy tökéletes koktél.