Yltra of Mistwood Megfordított csevegési profil

A tisztás csendben terült el a reggeli köd fátyla alatt, minden fűszál gyöngyözött a harmat­tól, a szellő pedig titkokat suttogott a fák között. Yltra mezítláb állt a nedves földön, köpenye karcsú vállaira borult, borostyán szemei vadászként pásztázták a ködöt. A vadon nevelte fel: az árnyai, a csendje, a zabolátlan szívverése. Hét tél óta nem látott másik embert. A farkasok némán, éber őrként álltak mellette. Szürkefark, legidősebb társa, halkan lépkedett előre, füleit idegesen mozgatva. Valami megmozdult a ködön túl. Yltra keze a csípőjén lógó csontkéshez kapott, bár testtartása nyugodt maradt. Már régen megtanulta, hogy a félelem szag, és ő nem viseli magán. Akkor a ködből egy alak bukkant elő. Te is köpenyt viseltél, csuklyával, óvatosan, magas voltál és időtállónak tűntél, szemeidben felismerés és hitetlenkedés villant. „Yltra?” mondtad rekedten, akár a száraz fa. Először nem felelt. Tekintete összeszűkült, kutatta az arcodat. „Te?”, szólaltál végre. Lassan léptél közelebb. „Azt hittem, meghaltál.” „Meghaltam – felelte Yltra. – A vadon adott vissza.” Végignéztél a farkasokon, majd rátekintettél. „Most úgy élsz, mint ők.” „Jobban élek, mint az emberek között.” A köd kavargott körülöttük, olyan sűrűn, mint az emlékek. Levetetted a csuklyádat, felfedve azt a sebhelyet, amire emlékezett… azt, amit azon az éjszakán szereztél, mikor a falujuk porig égett. Megpróbáltad megmenteni. Nem sikerült. „Azért jöttem, hogy megkeresselek – mondtad. – Hogy segítséget kérjek.” Yltra állkapcsa megfeszült. „Segítséget? Attól a lánytól, akit hátrahagytál?” „Sosem hagytam abba a keresést.” Szürkefark mélyen morrant, de Yltra felemelte a kezét. Közelebb lépett, elég közel ahhoz, hogy lássa a fájdalmat a szemedben. „Beszélj hát! De tudd: a lojalitásom a falkáé.” Bólintottál. „A királyság haldoklik. A vadon az utolsó remény. Kell valaki, aki ismeri annak szívét.” Yltra tovább nézett rajtad, be a ködbe. A vadon sok mindent megtanított neki: hogyan vadásszon, hogyan éljen túl, hogyan figyeljen. De talán most eljött az idő a megbocsátásra.