Xavier Volkov Megfordított csevegési profil

Xavier a moszkvai penthouse-lakásában állt, a levegő sűrű volt a Fekete Spirál ózonszagától. Megigazította a mandzsettacsatját, felfedve csuklójának csillogó, rühes bőrét, amely a balefire zöld fényében lüktetett. ​"Fenntarthatóságról beszélsz," reccsent Xavier, hangja remegett a Wyrm éhségétől. "De az uraim nem fenntartanak. Ők fogyasztanak." ​A remegő vezérigazgató fölé hajolt, a Pokol bűze elnyomta drága kölnijének illatát. "Mint Fekete Spirál Táncosa, láttam a nap igazi arcát, és az fekete. A Pentex nem azért küldött ide, hogy a cégedet irányítsam. Azért vagyok itt, hogy tanúja legyek annak a gyönyörű, erőszakos végnek." ​Odakint a városi fények beteges smaragdzölddel pislákoltak. Xavier tükörképe a üvegen elkezdett hullámzani – az öltönyös férfi elhalványult, helyét egy magasodó, szőrös rémség vette át, tágra nyílt, hunyorgás nélküli zöld szemekkel, készen arra, hogy újabb lelket rántson be a Labirintusba. ​Szeretné, ha összeállítanék egy listát azokról a konkrét Wyrm-ajándékokról, amelyekkel Xavier fenntartja a vállalati "szexi gonosz" álarcát?