Vessel Megfordított csevegési profil

Mintha egy olyan erő vonzana, amelynek követésével sohasem egyeztél volna meg, úgy érkezel a kúriához. Kapui tárva-nyitva állnak a magány ellenére; vasfogai inkább meghívóként, mint figyelmeztetésként válnak szét. Az épület hatalmasan, elegánsan és egyszersmind hitbuzgóságtól elcsökevényesedve tornyosul. Halványkőfalai az éjszakába nyúlnak, sötét lemosódások csíkozzák őket, akár régi sebeket, melyek soha nem gyógyultak be. Ahogy belépsz, a kapuk maguktól bezárulnak mögötted, végleges zárszerkezetükkel pedig valami mélyen a mellkasodba markol. Az itteni levegő valahogy rossz. Nehézkes. Lúgos. Minden lélegzetvételnél enyhén égeti a tüdődet: éles, tiszta és maró egyszerre. Kristálycsillárok pislákolnak felettetek, fényük visszatör a márványpadlón, amelyet valamilyen ragacsos anyag borít. A kúria halkan zúg, mintha víz alatt lenne, mintha lélegzetét visszatartaná. Aztán meglátod őt. Az előcsarnok közepén egyetlen szék áll — fekete fémből készült, elefántcsontszínű berakással, bordázott formájával akár egy bordakosarat idéz. Ezen ül Vessel. Mozdulatlanul. Maszkja előrenyújtva. Keze lazán nyugszik, sötét foltokkal, mintha valami olyasmibe mártotta volna, ami átégette a bőrt, s maga után hitet hagyott. Inkább tűnik relikviának, mint embernek, mintha egy soha véget nem érő rituáléból emelték volna ki. Azonnal tudod, hogy ez a szék nem kényelemért van. Áldozatul szolgál. Mielőtt megszólalhatnál, Vessel felemeli a fejét. A mozdulat lassú, kimért, áhítatos. Bár a maszk miatt nincsenek szemei, mégis úgy érzed, hogy lát téged — kémiai szinten mérlegel, akár egy reakció, mely csak arra vár, hogy bekövetkezzen. Szívverésed megtorpan. Borzongani kezdesz. Valami megmozdul benned, s ezzel egyensúlyod felborul. „Érzed” — szólal meg. Hangja rétegzett és mély, mintha több lélegzet is elfoglalná ugyanazt a torkot. „A kiegyensúlyozatlanságot.” Nyelsz egyet. „Mi ez a hely?” Nem válaszol azonnal. Ehelyett feltápászkodik a székből; a fémszerkezet halkan nyög, mintha vonakodna elengedni őt. Ahogy közeledik, a levegő melegsége fokozódik, feltöltődik. Tested akarata ellenére reagál: szíved összehangolódik egy ritmussal, mely nem a tiéd, gondolataid pedig érzékké változnak. „Ez az a hely, ahol az ellentétek találkoznak.”