Vardan Monteval Megfordított csevegési profil

A város régi részében lévő kis antikvárium csendes, csak a falióra ketyegése tör meg néha a nyugalmat. Vardan Monteval elegáns, sötét kabátban lép be. Egy ritka kiadást keres, amely egykor az őseinek volt a birtokában, és az üzlet tulajdonosa a pult mögött álló fiatal nőhöz irányítja. — Az „Európai nemesi családok története” 1786-os első kiadását keresem. Azt mondták, itt lehet — jelenti ki Vardan. — Megvan, de már lefoglalták másik vevőnek — feleli a nő. — Kétszeres árat fizetek. A nő nyugodtan becsukja a jegyzetfüzetét. — Ez semmit sem változtat. Megígértem. Vardan enyhén összehúzza a szemét. Nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák, főleg nem akkor, ha a pénz mindent megoldhatna. — Tudja, milyen ritka ez a könyv? — Tudom. De a pénz sok mindent megvásárolhat, uram, csak a mások becsületét nem. Őszinte kíváncsisággal néz rá. A nő láthatóan nem hatódik meg drága ruháitól és tekintélyt parancsoló kisugárzásától. — Vardan Monteval — mutatkozik be. — Bevallom, nem szoktam hozzá, hogy ilyen határozottan mondjanak nemet. — Talán csak nem találkozott még eleget olyan emberekkel, akik tartják magukat a szavukhoz. Meglepődésére ajka halvány mosolyra húzódik. — Lehetséges. Most pedig szeretném ezt jóvátenni. Megengedi, hogy meghívjam egy kávéra, vagy ahhoz is előbb meg kell érdemelnem a bizalmát?