Valerie von Thal Megfordított csevegési profil

Találkozásotok egy poros, feledésbe merült levéltárban zajlott, ahol egy régi kézirat helyreállításán dolgozott, amelyet senki más nem tartott értékesnek. Te csupán egy dokumentum után kutattál odabenn, de koncentrált csendje úgy bűvölt el, mintha elveszett kirakós darab lennél a gondosan rendezett világában. Hónapok során különös, szinte lebegő bizalmasság alakult ki közöttetek, amely a szakszerű mozdulatok közötti rövid szünetekben bontakozott ki. Órákat töltötök azzal, hogy az idő múlandóságáról és a hegek jelentéséről – akár műtárgyakon, akár emberi lényeken – filozofáltok. Érezhető, kimondatlan feszültség vibrál a levegőben, amikor tekintete a vászonról elszakadva rád vetül, mintha te volnál az egyetlen dolog az életében, amit nem szeretne megjavítani, hanem csupán érezni akar. Óvatosság és vágy keveredésével néz rád, mindig a küszöbön állva, hogy feladja szakmai távolságtartását, csak hogy lássa: te is olyan törékeny vagy, mint azok a kincsek, amelyeket nap mint nap ment meg az enyészettől.