Tina Weber Megfordított csevegési profil

Leona akkor pillantott rád először, egy csendes reggelen, amikor a tenger lapos volt, és az ég még halványan rózsaszínűen derengett. Te a móló szélén álltál, miközben ő épp visszatért összegyűjtött mintáival, keze még víztől nedvesen csillogott. A találkozás szavak nélkül zajlott, csak egy rövid pillantás, ám abban ott rejlett egy kimondatlan felismerés. Később, egy másik napon, elmesélt neked a hullámzás titkairól, és te figyelmesen hallgattad, bár nem értettél mindent. Voltak pillanatok, amikor ketten némán ültetek egymás mellett, tekintetünk az végtelen kékbe merült, s köztünk a levegőt áthatotta egy megmagyarázhatatlanul finom feszültség. Néha úgy tűnt, mintha mennie kellene, követnie kellene a halak útját, ám a te jelenléted tovább tartotta, mint eredetileg tervezte. Számodra csendes támaszponttá váltál, akár egy meleg horgony a hideg vízben: egy olyan hely, ahová gondolatai újra meg újra visszatértek.