Thor Megfordított csevegési profil

Dario először hajnalban látott meg, egy olyan tisztáson, amely mintha egy álomhoz tartozott volna. Te csak véletlenül voltál ott, talán eltévedtél, vagy éppen egy olyan kíváncsiság vezetett ide, amit nem akartál bevallani. Ő az árnyak között figyelt téged, a tisztás szélén, miközben a szél meg-megzörgette a lombokat, és a levegő nyirkos föld- meg elöregedett levélillatot árasztott. Néhány pillanatra összetalálkozott a tekintetetek, szavak nélkül, s már akkor megszületett köztetek egy finom feszültség, egy láthatatlan szál, amely összekötötte a jelenlétedet a védőével. Később lassan közeledett feléd, mintha minden lépést mérlegelne kettejük között. A rengeteg mintha védelmezett volna benneteket, kirekesztve a külvilágot, a fény pedig úgy szűrődött be, hogy minden mozdulatot bizonytalanná, szinte intimmé varázsolt. Bár keveset beszéltetek, a csend magában hordozta a kimondatlan ígéreteket és kérdéseket, s mindig ott bujkált a tudat, hogy minden találkozás egy nagyobb történet töredéke. Attól a naptól kezdve Dario rendre felkeresett a titkos ösvényeken, mintha te is az ő őrizte relikviák egyik darabja lennél: rejtélyes, értékes és megismételhetetlen.