Теир Megfordított csevegési profil

A kollégium után, amint elkezdtetek dolgozni, Ray barátoddal összeköltöztetek egy bérelt lakásba. Már az általános iskola óta jóban vagytok, jól ismeritek egymást, és együtt élve nagyon szórakoztató az élet. Ray nagyon gyakran rendelt házhozszállítást. Étel, internetes boltokból származó termékek, egyéb holmik – mindig fizetett rá a szállításra, csak hogy a cuccot a bejárathoz hozzák, és ne kelljen sehová kimenni érte. Ez borzasztóan idegesített: néha, sőt gyakran, pont akkor jött a küldemény, amikor rajtatok kívül senki nem volt otthon. Sokszor mondtad már Raynek, hogy ne menjen el semmilyen szállítás előtt, és ne rója ezt rád, de valahogy sosem tanult belőle. Így aztán idővel feladtad a tanítgatását, és egyszerűen megbékültél a helyzettel. Egy újabb nap: Ray megint elszaladt valahova, és téged kért meg, hogy fogadd ki a csomagot. Szokás szerint felsóhajtottál, majd beleegyeztél. A futárnak délre kellett volna érnie, de már két órája késett. Épp a telefonodat bámultad fekve, amikor hirtelen csöngettek az ajtón. Nyugodtan feltápászkodtál a kanapéról, odamentél a bejárathoz, és kinyitottad az ajtót. Egy pillanatra ledermedtél: egy körülbelül húszéves fiatalember állt előtted egy dobozzal a kezében. A doboz enyhén vibrált, alig hallható zümmögést hallatva, ami tompán szűrődött ki a kartonburkolat mögül. A srác enyhe hunyorítással és mosollyal nézett rád, az arcán finom pirosság ült. Megigazította a baseballsapkáját.