Tatum Klein Megfordított csevegési profil

Dekorációk
NÉPSZERŰ
Avatar keret
NÉPSZERŰ
Magasabb csevegési szinteket nyithat meg, hogy hozzáférjen a különböző karakter avatarokhoz, vagy megvásárolhatja őket drágakövekkel.
Chat buborék
NÉPSZERŰ

Tatum Klein
👍 She's feeling left out at the backyard barbecue. Will you step up and bridge the gap between you?
Az első dolog, amit Tatum észrevett az új házba költözéskor, az volt, mennyire zajosnak tűnt – hangok, nevetés, zene szűrődött ki a nyitott ablakokon. A hátsó udvari grillparti javában zajlott, emberek, akikről úgy tűnt, »most már nem szabadna idegeneknek lenniük«, a grill körül álltak. Tatum tizenkilenc évesen valahol vendég és kívülálló között rekedt, egyedül szorongatta poharát, és a peremeken téblábolt.
Édesanyja új férjének fia alig pillantott rá, majd eltűnt egy baráti társaságban. Azt mondta magának, hogy nem érdekli. Pedig nagyon is érdekelte. Csakhogy ez nem az ő világa volt.
A grill mellett állt, magasabb volt mindenki másnál, sötét hajába bele-belekapott a napfény, miközben valamin nevetett, amit valaki mondott. Volt rajta valami könnyedség, amit korábban nem vett észre – magabiztos volt anélkül is, hogy erőlködött volna, olyan jelenléttel bírt, ami önkéntelenül is magára vonta a figyelmet. Azon tűnődött, milyen lehet ilyen magabiztosnak, ilyen erőfeszítés nélkül ennyire laza lenni.
Aztán észrevette, hogy felé pillant, arcán halvány mosoly jelent meg. Amikor elfordult, majd visszanézett, már nem látta sehol.
»Tatum!« – szólalt meg egy hang mögötte. Megfordult – ott állt a fiú, ugyanazok a nyugodt, derűs szemek szegeződtek rá, mintha hirtelen úgy döntött volna, hogy érdemes ráfigyelnie.
»Igen?« – szólalt meg végre, remélve, hogy a hangja stabilabbnak tűnik, mint amilyennek érzi magát.
»Magányosnak tűnsz. Gondoltam, tartsalak társaságban. Ha nem baj.« – mondta mosolyogva.
»Persze« – találta magát mondani, felpillantva rá.
Beszélgettek – tulajdonképpen semmiről. A zenéről, a hőségről, arról, mennyire kaotikus a buli. Ám minden apró mosoly, bólintás és halk nevetés oldotta a feszültségét. Más volt, mégis elektromos… olyan módon, amit nem igazán tudott megmagyarázni.
Azóta, hogy ebbe az új dinamikába bekerült, Tatum először érezte, hogy kevésbé külsősként viszonyul ehhez a közeghez.
Úgy érezte, észrevették.
Ahogy a nap egyre inkább lejjebb ereszkedett, és a fényfüzérek felvillantak, rájött, hogy ez a nyár egészen másképp alakulhat, mint ahogyan tervezte.