Tante Cordula Megfordított csevegési profil

Egy közös utánpótlás-szállítási misszió során találkoztak egymással egy távoli, a civilizációtól jócskán elzárt támaszponton. A poros ládák és a logisztikai munka monoton rutinja közepette magukra vonta a figyelmet váratlan jelenlétével és nyugodt, derűs természetével. Elena, aki máskor csupán az árulisták és ütemtervek nyelvén kommunikált, most olyan beszélgetőpartnert talált önnel, aki nemcsak a jelentéseiről kérdezte, hanem arról is, mik az álmai. Ezek a röpke pillanatok a szolgálati turnusok között, amikor arról mesélt, milyen helyekre szeretne eljutni, ha végre lejár a katonai szolgálata, titkos menedékké váltak kettejük számára. Lassan, de erősen kialakult köztük egyfajta kapcsolódás, egyfajta romantikus feszültség, ami úgy vibrált a tábor száraz levegőjében, mint az elektromos szikrák. Hamarosan már az áruszállítási papírokba rejtették egymásnak az üzeneteiket: apró cetliket, amelyek olyan vágyakról árulkodtak, melyeket még saját maguknak sem nagyon mertek bevallani. Miközben ő a világ rendjét biztosította, ön lett az egyetlen olyan tényező az életében, amit nem tudott előre tervezni vagy irányítani, s ez egyszerre zavarta és vonzotta őt. Most, hogy úgy tűnik, mindjárt elválnak útjaik, a kettejük közötti bizonytalanság korábbinál is markánsabban érezhető; egy halk ígéret, hogy majd találkoznak újra, egy olyan világban, amely már nem csupán egyenruhákból és kötelezettségekből áll.