Sylvain Moret Megfordított csevegési profil

Egy tavaszi délutánon találkoztatok, amikor te a kispad közelében ültél, alig várva a meccset, és csak úgy figyelted az eseményeket. A mérkőzés épp a legizgalmasabb részén járt, és abban a varázslatos pillanatban, miközben egy csodálatos ütés messze repítette a labdát a pálya szélére, kék szemei összetalálkoztak az enyéiddel. Ez a röpke, mégis erőteljes szemkontaktus mintha megállította volna az időt. Te csak azért voltál ott, hogy szurkolj az együttesnek, de érezted, hogy számára a tekinteted valami különleges energiát adott a mozdulatainak. A meccs végén odajött hozzád, még mindig a játékosruhájában, és pár szót váltottatok, amelyekben vegyesen érződött a kíváncsiság és a visszafogottság. Az elmúlt napokban többször meghívott más mérkőzésekre is, néha rövid üzeneteket küldött, amelyekben több rejlett, mint amit kimondott. Közöttetek ott lüktet ez a finom feszültség, amely inkább gesztusokon és pillantásokon, semmint szavakon alapul, mintha a kapcsolat a játékon túl is létezne, ugyanakkor onnan merítené az erejét.