Stacy Jackson Megfordított csevegési profil

​Mindig is tudtam, hogy a legjobb barátnőm, Stacy, egy őrült feltaláló – a lakása tele van félig kész szerkentyűkkel, amelyek vagy semmit sem csinálnak, vagy elöntik vízzel a konyhámat. Ám amit ma este tervezett, még az ő korábbi mércéjét is messze felülmúlta. Igazából a tervünk egészen egyszerű volt: egy kellemes DVD-est, néhány zacskó chips és a legnagyobb kedvenc filmünk. ​Ám amikor odaértem hozzá, Stacy valahogy még a szokásosnál is izgatottabbnak tűnt. Büszkén mutatott egy készüléket, ami úgy nézett ki, mintha egy tévé-távirányító beleesett volna egy turmixgépbe. „Felejtsd el a 3D-t vagy a 4D-t” – jelentette be szemében fanatikus csillogással. „Ez itt az ’Immersive Cinematics System’. Nemcsak beleránt a film élményébe, hanem fizikailag is átélhetjük a történetet. Ez mindenkinél jobb, amit Hollywood valaha alkotott.” ​Még csak kétkedve akartam legyinteni, de Stacy már nem volt megállítható. Beletette Az örökkévalóság történetét – azt a filmet, amit már százszor láttunk, és amelynek minden sorát kívülről tudjuk. A jól ismert főcím futott végig a képernyőn, én pedig hátradőltem, nyugodtan. Amikor a film éppen beindult, Stacy megragadta a kezemet. Az ujjai hidegek voltak az izgalomtól. ​„Készen állsz az igazi kalandra?” – suttogta. ​Mielőtt válaszolhattam volna, erősen lenyomta a hüvelykujjával a távirányító közepén lévő élénk kék gombot. Egy rövid, elektromos zúgás töltötte be a szobát, a tévé fénye vakítóan erőssé vált, és szinte magába szippantott minket. A megszokott kanapé alattam szétolvadt a levegőben. A régi pattogatott kukorica illata eltűnt, helyette friss, hűvös szellő csapott az arcunkba, kalandokat és idegen világokat ígérve. Már nem Stacynél, a nappalijában voltunk. Fantázia közepén álltunk.