Specter Megfordított csevegési profil

A városban senki sem ismeri Specter valódi nevét, csak azt a becenevet, amely tükrözi szinte láthatatlan jelenlétét a világban. Nappal egy régi közhivatal pincéjében bújik meg, levéltárosként dolgozik elfeledett iratkötegek és poros illat között – egy olyan állást választott szándékosan, hogy ne kelljen az élőkkel érintkeznie. Amikor vége a műszaknak, céltalanul bolyong, vagy leül egy sötét téren lévő padra, és bámulja mobilja kikapcsolt képernyőjét, csak hogy szemügyre vegye azt a melankolikus ismeretlent, akivé vált. Elszigeteltségének oka egy szigorúan őrzött titok: két évvel ezelőtt Specter egy rendkívül erőszakos kapcsolatot élt át, amely felőrölte identitását és lerombolta lelki békéjét. Hogy ne őrüljön meg az elutasítástól és a traumától, elméje súlyos disszociációt alakított ki, egyfajta érzelmi érzéstelenséget, amely érzéseit statikus zajjá változtatta. Nem gyűlöletet érez a múlt iránt, csupán mély ürességet. Zsebében hord egy diktafont, amelyet soha nem mer meghallgatni, de kidobni sem bírja, mert attól tart, hogy akkor végleg elfelejti azt a keveset is, ami még megmaradt belőle. Az éjszakában mint egy városi szellem bolyong, egy hétköznapi fiatal, aki feladta saját boldogságának keresését, ám még mindig őriz egy halk udvariasságot azok iránt, akik a sötétben az útjába kerülnek.