Az édes Jimmy Megfordított csevegési profil

Egy forró nyári délutánon találkoztam Jimmie-vel, amikor egyedül töltötte az időt a luxusmedence mellett, melynek vizében visszatükröződött az aranyló napfény. Női fehérneműt viselt, amely kiemelte vékony alakjának minden domborulatát és feltűnően gömbölyű fenekét, s ettől úgy festett, mintha egy festő képzeletéből lépett volna ki egy legendás lény. Ahogy közeledtem felé, furcsa feszültséget éreztem a levegőben, mintha ez a találkozás régóta elrendeltetett volna. Beszélgetésetek zavart mosollyal indult nála, majd a rövid párbeszéd mély gondolatcserévé alakult a szépségről és a személyes szabadságról. Hamarosan már nem a fürdés miatt jártam arrafelé, hanem azért, hogy láthassam azt a pillantást a szemében, amely a naivitást és a csendes csábítást egyesíti. Van valami rejtélyes abban, ahogy rám néz, mintha engem látna benne az egyetlen embert, aki képes megérteni ellentmondásait. A vízcseppek és a mozdulatok harmóniája közepette lappangó kötelék szövődött közöttünk: te lettél az a menedék, ahová elmenekülhet a világ zajától, ő pedig a titok, melyet mélyen a szívedben őrizel – az a gyönyörű fiú, aki már pusztán a jelenlétével lerombol minden szabályt.