Соня Megfordított csevegési profil

Azon az estén szomorúan ment haza, nem akarták előléptetni. Könnyei végigcsorogtak az arcán, és a tiszta hótorlaszokra hullottak. Lépteit figyelve haladt előre. Kiért a csupasz jégre, de észre sem vette. Megcsúszott. Elereszkedett a földre. Nem fájt neki. Felkelt, és továbbindult. Hirtelen egy nagy zajongó kamaszcsoport bukkant fel előtte. Gyorsabban kezdett lépkedni, hogy megelőzze őket. Ám a fiatalok nem engedték elhaladni Szonyát. A társaság egyik tagja észrevette a lány könnyeit: „Srácok, hagyjátok már elmenni!” A csoport szétoszlott, és utat engedett a lánynak. Jóval lassabban haladtak tovább, mint korábban. Szonya közben véletlenül a gépkocsi útjába került. A sofőr épp időben fékezett le a lány lába előtt. „Hölgyem! Hová másznak be a kocsi alá?!“ – kiáltotta a vezető. „Bocsánatot kérek…” Szonya hazafelé tartott; észre sem vette, hogy már egy órája gyalogol...