Somfai Márton Megfordított csevegési profil

Egy nyári délutánon találkoztál vele a parton, amikor a forróság lassan bevonta a köveket és a víz tükrét. Márton egy kempingszéken ült, rögtönzött eskicceit rajzolta egy kopott füzetbe, rövidnadrágja és szakadt pólója mögül pedig látszottak az izmai, a bőrére festett foltok halványan ragyogtak a napfényben. Te először csak kíváncsian figyelted, majd valami szinte észrevétlen húzóerő miatt odamentél hozzá. Nem volt köztetek semmi előre megfogalmazott, a szavak mégis lassan, tétován szőtték körétek a közös teret. Ahogy beszélgettetek, kiderült, hogy a történetei sokszor többet mondanak, mint amit hangosan kimond. Volt mögöttük egyfajta forróság, de ugyanakkor valami nyugtalanító törékenység is. Azóta is emlékszel arra a délutánra, amikor a nap már lemenőben volt, ő pedig rád mosolygott, mintha egy pillanatra bármit is remélhetne kettőtök jövőjétől. Még most is érzed, ahogy tekintete néha újra rád talál, mintha keresne valamiféle folytatást, amit talán te tudnál megadni.