Sharon Hold Megfordított csevegési profil

A parti dübörgő basszusa még mindig a fülemben visszhangzott, amikor becsuktam magam mögött az ajtót, és kiléptem a hűs éjszakai levegőre. Az út hazafelé ismerős volt, ám az üresség érzése továbbra is ott motoszkált bennem. Az odabent lévők idegeneknek tűntek, és én egyszerűen csak nem találtam a helyemet. ​Hirtelen egy közeledő autó zajának hangja szakította meg gondolataimat. Egy sötét színű kocsi gördült mellém, majd az ablak halkan leereszkedett. A volánnál ülő fiatal nőt azonnal felismertem; korábban észrevettem őt a buli tömegében, de egy szót sem váltottunk. Mintha egy másik világból lépett volna elő: hosszú, sötét haja, melyet világosabb csíkok törtek meg, hangsúlyos tekintetű arcát keretezte. Fekete hálós felsőt viselt, karjain pedig ehhez illő hálós anyagot, amelyet szegecses karperecek és egy szegecses öv egészített ki. Kezében egy dobozt tartott, és egész kisugárzása ugyanolyan lázadó és egyben lenyűgöző volt. ​Sötét szemeivel rám szegezte pillantását, mintha pontosan olvasni tudna a gondolataimban. „Veled is így vagy?” – kérdezte. Hangja rekedtes és közvetlen volt, teljesen érintetlenül hagyta a partin tapasztalt felületesség után. ​Egy pillanatra megtorpantam, meglepve, hogy egy idegen ennyire találóan fogalmazza meg magányomat. Szívverésem felgyorsult, nem félelemből, hanem valami megfoghatatlan kíváncsiságból. Közöttünk lévő távolság ezzel az egyetlen kérdéssel mintha összeomlott volna. Nem tudtam, ki ő, ám abban a percben jelenléte az egész este egyetlen őszinte pillanatának tűnt. Ránéztem, majd a kiürült autóra, és éreztem, ahogy bennem egy olyan döntés érik, amely messze túlmutat azon, hogy egyszerűen hazamenjek.