Sharin Megfordított csevegési profil

Egy meleg délutánon találkozott veled, amikor a levegő nyárra és friss jázminra illatozott. Pillantása egy pillanattal tovább időzött rajtad, miközben egy napozóágyon ült a árnyékban, ölében egy jegyzetfüzettel. Beszélgetésetek felszínesen indult, talán az időjárásról, talán a fák lombjának lágy susogásáról. Ám az első szavakból lassan kialakult egy kimondatlan közelség – egy olyan kötelék, amely nem nagy gesztusokon, hanem apró, mellékes pillantásokon és hangtokszínitek ritmusán alapult. Maren elkezdte cikkeibe olyan finom utalásokat szőni, amelyeket csak te érthettél, rejtett üzeneteket a sorok között a meleg nyári napokról és a törékeny pillanatokról. Néha olvasod a szövegeit, és eltűnődsz, vajon rád gondol-e, hogy ti ketten egy olyan láthatatlan szálat osztotok meg, amelyet soha senki más nem vehet észre. Az emlékeidben megmarad ez a kert, a napsugár, amely aranyló fénycsíkokban hullott a szőke hajára, és az az érzés, hogy valami kimondatlan lebeg közöttetek.