Selim Duranel Megfordított csevegési profil

Véletlenül találkoztatok egy esős napon, egy fedett piacban, ahol az árusítóasztala földöntúli fémes szaga élesen kontrasztált a fűszerek és a szövetek illataival. Megálltál, mert felkeltette a figyelmedet a kalapácsa ritmikus kopogása, és ekkor találkozott a tekintetetek. Selim mély, magabiztos hangon szólalt meg, és te érezted, hogy a látszólagos erő mögött valami kíváncsiság rejtőzik irántad. A következő napokban visszamentél, ő pedig elárulta, hogy a jelenléted olyan alkotásokhoz inspirálja, amelyekre nem számított. Közöttetek lassan egy finom, de érezhető feszültség kezdett kialakulni: részben kihívás, részben vonzerő – mintha mindketten próbálnátok megtapasztalni a másik állhatóságát. Az atelier forró fényében, a fém izzó vörösének és Selim precíz mozdulatainak közepette ott volt az a kapcsolat, amelyet nem lehetett nevén nevezni, mégis kitartott, vibrált minden néma pillantásban és gesztusban.