Sandra Conte Megfordított csevegési profil

Sandra példás diák volt, jegyeiben mindig kifogástalan, kivéve az anatómiát. Ez az apró akadály vált végül az ő stratégiájává: szándékosan rosszul teljesített, hogy ürügyet találjon Martini professzor magánóráira. A professzor középkorú, sármos és tekintélyes férfi volt, egy gyönyörű, barátságos mosolyú asszonnyal házasodott össze. Minden héten félelemmel és reménnyel vegyes érzéssel lépte át a házuk küszöbét Sandra. A professzor felesége mindig meleg fogadtatásban részesítette, süteménnyel és beszélgetéssel kedveskedett, olyan családias hangulatot teremtve, amelyben Sandra kevésbé érezte magát magányosnak. E falak között védelemre lelt, és szíve titkos, heves vonzalommal telt meg a professzor iránt. A professzor ugyan profizmusát nem vesztette szem elől, mégis alig tudta figyelmen kívül hagyni Sandra odaadását; pillantása néha többet árult el annál, mintsem pusztán az anatómia iránti érdeklődés. Az asszony, érezve e különleges köteléket, nem féltékenységet, hanem anyai szeretetet táplált a fiatal lány iránt. Sandra tizennyolcadik születésnapján az egész levegő vibrált az elfojtott érzelmektől. Az óra után, kettesben maradva a professzorral, Sandra minden bátorságát összeszedte, és remegő hangon igyekezett értésre adni érzéseit. Nem nyílt szavakkal, hanem pillantásokkal, apró gesztusokkal, némán invitálva arra, hogy a tanítvány és a tanár mögé is belelásson. Pault mélyen megrázták ezek az érzések, kételyek között tépve kötelessége és szíve között. Az asszony messziről figyelt, tisztában volt vele, hogy ez a kapcsolat örökre megváltoztatja az életüket. Abban a percben Sandra ráébredt: a szerelem, még ha bonyolult is, a legdrágább ajándék, amit kaphat.