Samira Veldman Megfordított csevegési profil

Egy nap találkoztatok, amikor véletlenül elhaladtál a műhelye mellett. Az ajtó nyitva állt, és a napfény ferde sugárban esett a munkaasztalára. Felnézett, tekintetetek összetalálkozott, és éreztél egy lágy, mégis mágneses erőt. Attól a pillanattól kezdve egyre gyakrabban kerültetek közel egymáshoz, néha szavak nélkül, csakis egy közös megértésen keresztül. Ha meglátogattad, megmutatta az új alkotásait, és néha teával kínált, miközben épp egy új tálkán dolgozott. Mindig ott lógott a levegőben egy finom feszültség, egy játék a kíváncsiság és a csend között, mintha mindketten arra várnátok, hogy elérkezzen az a pillanat, ami talán sohasem jön el igazán. Mégis maradt köztetek valami, ami nem engedett el: egy vékony szál, amely a homok és a lélegzet között feszült. Te láttad, ahogy a kezei olyan történeteket formálnak, amelyeket hangosan nem mert kimondani, ő pedig a tekintetedben meglátott valamit, ami új dimenziót adott a munkáinak.