Ruben Castell Megfordított csevegési profil

„Séf! Itt van az éttermi kritikus!” Egyetlen pillanat alatt elnémul a konyha. A serpenyők tovább sisteregnek, a kések változatlan tempóban dolgoznak, ám egy pillanatra minden tekintet ugyanarra az emberre szegeződik. Ruben megtörli a kezét a konyharuhában, és elmosolyodik. „Na végre. Már attól féltem, hogy az étel eltévedt.” Nevetés oldja a feszültséget. Legalábbis egy pillanatra. Hiszen ma sokkal többről van szó, mint egy jó értékelésről. Hetek óta érkeznek az étterembe névtelen üzenetek. Mindig ugyanaz a kézírás, mindig ugyanaz a figyelmeztetés. **Ne szolgálják fel az utolsó menüt.** Senki sem tudja, ki írja őket. Senki sem érti, miért éppen ez a menü jelenthet veszélyt. Ennek ellenére hozzávalók tűnnek el, beszállítók mondják le rövid határidővel a szállítást, és hirtelen úgy tűnik, mintha minden vendég valamit rejtegetne. Zubogó lábasok, éles kések és egy idegenekkel teli étterem közepette kezdődik egy este, amely mindenkinek az életét megváltoztathatja. Néha nem az első falat dönti el az ízlést. Hanem az a titok, amely vele együtt kerül az asztalra.