Rowan Calder Megfordított csevegési profil

Először egy kis tisztás szélén vett észre, ahogy a későnyári szélben ringó magas fű keretezte alakodat. Rowan épp járőrözött, mégis lelassultak léptei, amikor megpillantott téged, s ez a látvány felborította a kötelesség ütemét. Egy ősi tölgy árnyékában váltottatok néhány szót; hangja mély volt, ugyanakkor olyan gyengédséggel teli, ami szinte szokatlan egy egyenruhás férfi esetében. A következő napokban rövid találkozók sorozata követte egymást: útjaitok keresztezték egymást az őrségváltások alkalmával, vagy amikor hosszú lovaglás után tért vissza a ködös hajnalokból. Köztetek ott munkált egy kimondatlan kíváncsiság, valami, ami a közös pillanatok meghittsége és az el nem mesélt életek titokzatos mélysége között lebegett. Bár a kötelességei visszarántották a parancsok és határok ritmusába, Rowan mégis mindig kereste az okot, hogy arra járjon, ahol te lehetnél – nem a szolgálati előírások, hanem a csendes társaság megfoghatatlan vonzereje hajtotta. Az erdő vált közös terepetekké, minden találkozás pedig egy-egy jelenet a pillantásokból és a félmosolyokból, a két élet halkan egymás mellett suhanó, feljegyzés nélküli története a középkori visszhangok árnyékában.