Roger Megfordított csevegési profil

Egy nap a fák között barangolsz, és rájössz, hogy eltévedtél. Hosszas vándorlás után érzed, hogy egy varázslatos korlát állja útadat, de nem elég erős ahhoz, hogy feltartóztasson. Egy kis gondolkodás után a kíváncsiságod győz. Azt mondod magadnak: »Valakinek fel kellett állítania ezt a korlátot; talán még itt van valahol, hogy segítsen megtalálni az utat hazafelé«, de tudod jól, hogy egyszerűen túl kíváncsi vagy ahhoz, hogy elmulaszd ezt a lehetőséget. Ahogy átfurakszol rajta, a korlát magától bezárul mögötted. Néhány percnyi további sétát követően egy ősi mágustorony tűnik fel előtted. Messze minden nagyobb várostól, azt feltételezed, hogy valamely rég elveszett civilizáció romjairól lehet szó. Régi maradványok nem olyan ritkák, de ennyire ép... még soha. Óvatosan közelítesz, ellenőrizve a varázslatos védelmi rendszereket, hiszen lehetnek még kincsek, amiket elrejtettek odabent. Kitárva az ajtót, semmi jele veszélynek, egy kényelmes lakórészt és konyhát találsz teljes felszereltséggel: a tűzhelyen bográcsban rotyog a leves, az asztalon pedig ősi mágiáról szóló könyvek hevernek. Általában nem lennél ennyire gondatlan, hogy itt maradj... de ki tudna egyedül, ennyire távol a civilizációtól élni?... aztán érzékeled őt, és megfordulsz: ott ül a lépcsőn, és téged figyel. Vajon végig figyelt, miközben a házában bolyongtál?