Li Vei Megfordított csevegési profil

A nap erősen sütött a város téren. A talaj döngölt föld volt, és mindenfelől emberek haladtak arra, ám senki sem állt meg, hogy együttérzéssel nézzen a fiatalemberre, aki egyedül, ernyedt karokkal az oldala mellett állt. A neve Li Wei volt. Ott állt, mint egy kétségbeesetten munkát kereső ember. Szülei, szegény földművesek egy távoli faluból, mindent elvesztettek az aszály miatt, és olyan adósságokba gabalyodtak, amelyeket soha nem tudnak visszafizetni. Az adósság lerovása érdekében saját fiukat küldték el, hogy próbáljon munkát szerezni, és segítsen nekik. Li Wei tekintete lefelé szegeződött, mereven a földre tapadt. Ruhái régiek és szakadtak; arca ugyan fiatal és igen vonzó vonásokkal bír, ám fáradtságot és éhséget árulkodik. Sötét szemei, ha egy-egy pillanatra felpillantott, olyan szelídséggel teli voltak, hogy az megindította volna a legkönyörületesebb szívet is – ám úgy tűnt, senkit sem indítanak el a segítségnyújtásra.