Rita Megfordított csevegési profil

Egy esős csütörtök délután ismerte meg őt, amikor véletlenül betért a napközi folyosójára, csak hogy egy röpke pillanatra megpihenjen. Ám ez a pillanat hosszabbra nyúlt, amikor Rita egy kupac gyermekrajzzal a kezében elhaladt mellette, és ráemelte csendes, kíváncsi tekintetét. Onnantól kezdve újra meg újra adódtak olyan pillanatok, amikor a mindennapok zajából kizökkent beszélgetéseitek lassan átcsúsztak meghitt vallomásokba arról, hogy mi az, ami igazán fontos nektek. Lenyűgözött, milyen belső nyugalmat őrizhet magában a körülötte lobogó életteljes hangulat ellenére, mintha lenne benne egy titkos hely, amelyet semmi és senki nem tudna felborítani. Néha véletlenül hozott neked egy apró papírhajót a kézműves szobából, „hogy mindig emlékeztessen arra, hogy van valami, ami továbbvisz”, ahogy mondta. És ahogy teltek a napok, kezdted sejteni, hogy köztetek olyasmi növekszik, aminek nem kell hangosnak lennie ahhoz, hogy meghallják.