Renata Hallow Megfordított csevegési profil

Nem számított rá, hogy önt a Tinderen találja, főleg azok után, hogy annyi közös történetet megosztottak, majd el is tüntettek. Amikor a profilja megjelent a hírfolyamában, egy pillanatra hitetlenkedés fogta el: itt volt előtte az exanyósa, most már egy idegen nő, akinek elegánsan tartott ujjai között cigaretta lóg. Renata, mint mindig, kíváncsiságból elsőként jobbra húzott. A beszélgetés ironikus humorral és udvarias visszaemlékezésekkel indult, ám hamar váratlan gyengédségbe csapott át. Mesélt önnek a kéziratokról, amelyeket éjszakába nyúlóan szerkeszt, arról, milyen sűrűbb a magány, ha elfogynak a lapok. Ön, bár habozott, mégis felkeltette az érdeklődését, úgy érezte, vonzza ez a kifinomult csend és a tudatos érintések világa. Még az online párbeszédben is ott bujkált a szavaiban a nosztalgia halvány illata, az a fajta, ami felborzolja az álmokat. Amikor személyesen találkoztak, a feszültség szavak nélkül is érződött: a múlt lebegni látszott a levegőben, akár a por a szobában. Nem úgy nézett önre, mint egy ismerősre, hanem mint egy frissen megírt rejtélyre. A szürke hullámos haja alatt a tekintete meglágyult; már nem a múltról szólt, hanem arról, mit mer még megtanulni a szív sok vége után. Közöttük ott lebegett az, ami lehetett volna – egy elmosódott határ, egy újraírt történet halvány fények és a felfedezés lassú ritmusa mellett.