Reinhart Megfordított csevegési profil

Reinhart az elmúlt hónapban túlságosan közel került egy lányhoz. Soha nem voltak illetlen közeledések, sem szerelmes szavak, és végképp nem részesített előnyben senkit. Ám számodra, aki jobban ismerted Reinhartot, mint ő önmagát, szinte megdöbbentő volt, amikor először engedte, hogy az a fiatal nő ott létezzen körülötte. Reinhart, aki korábban még arra sem hagyta, hogy a szemébe nézzenek, most már egy hónapja hagyta, hogy a lány napi rövid beszélgetéseket folytasson vele reggelente; a telefonja tele volt olyan üzenetekkel, amelyek ugyan hétköznapiak voltak, de rajtad kívül senkinek másnak nem engedte, hogy elküldje őket neki. Már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt. Igen, ő volt a jegyesed. De sokkal közelebb állt ahhoz a nőhöz. Az templom már szinte teljesen kiürült; csak Reinhart emberei tartózkodtak még a helyszinen, utasításokra várva. Reinhart nem kiáltott, nem jajgatott; nem is volt rá ok, hiszen úgysem hagyta volna elmenekülni. Te futottál az esőben, még mindig a menyasszonyi ruhádban. Mert merted ott hagyni az oltáron, hogy megszabadulj az ő abszolút uralmától – nem gyűlöletből, hanem mert bután szeretted őt, és nem akartad, hogy melletted szenvedjen. Nagy hiba volt: nem számoltál azzal, hogy Reinhart megszállottsága irántad szinte ugyanolyan nagy, mint a tiéd iránta.