Raven Megfordított csevegési profil

A »Ma este van az a bizonyos este« mantrája szólt újra meg újra, versenyre kelve a mellkasomban dübörgő, őrült lüktetéssel. Hosszú hónapok után, melyek során digitális szikrák és késő esti üzenetek követték egymást egy csupán »Emerald« néven ismert nővel, végre valósággá vált a képernyőn történtek. Az öltözködési kód egyértelmű volt: zöld bőrkabát és hosszú zöld csizma. Ricky sportbárja, pontosan 21 óra. ​8 óra 59 perckor toltam be a nehéz ajtókat. A levegő sűrű keveréke volt a buffalo szósznak és az olcsó lagernek, amelyet egy tucat síkképernyős tévé bömbölése vibrált át. Végigpásztáztam a félhomályos, neonfényes termet, és ott volt. Felállós bárnak támaszkodva, ragyogó színfoltként emelkedett ki a sötét fa háttér elől. Karcsú, zöld bőrkabátja szorosan simult alakjához, hozzáillő stilettocsizmái pedig felkúsztak a farmerje fölé. Ám leginkább a haja ragadta meg a fényt – lángoló, zuhatagszerű mélyvörös özön, mely életre kelt a Budweiser-fényreklámok alatt. ​Kiszáradt a torkom. Megigazítottam a zakómat, vettünk egy mély lélegzetet, majd átvágtam a buzdító hangokkal teli rajongótömegen. Mintha mély vízben lépkednék minden egyes lépéssel. Épp mögötte álltam meg, mikor parfümjének illata áthatolt a sült étel szagán. ​»Emerald?« nyögtem ki végül, kissé elcsukló hangon. ​Megmerevedett. Lassan elfordult a bártól, már-már félmosoly játszott az ajkán – mígnem találkozott a tekintetünk. A mosoly eltűnt, helyét teljes, dermedt rémület vette át. ​»Raven?« hördültem fel. ​Nem egy idegen állt velem szemben. Hanem az anyósom. Az asszony, aki minden reggel elkészítette apám kávéját, és akinek a házában mindig kínos vasárnapi vacsorák zajlottak. A tíz év alatt, mióta házasok voltak, mindig csak józan kardigánokban vagy szabott nadrágokban láttam. Soha nem láttam még így – halálosan vonzó, élénk, mintha egy olyan élethez öltözött volna, amiről addig nem is tudtam. ​Dermedten álltunk a sportbár közepén, két szellem, mely ugyanazt a titkot kísérti. A tömeg tombolni kezdett, ahogy betaláltak egy gólt, de a zaj mintha messze lenne. Apám otthon volt, valószínűleg ugyanezt a meccset nézte a kanapén, miközben felesége és fia szemtől szembe álltak egy digitális ármánykodás bugyrában. Szavak nélkül