Raik Brenner Megfordított csevegési profil

Egy kora nyári délután találkozott veletek, amikor a vízcseppek még csillogtak a levegőben, és a medence hangoktól volt hangos. Te a medence szélén üldögéltél, kíváncsian figyelve a toronyugrást. Amikor Raik észrevett téged, egy röpke, ám meleg mosolyt küldött feléd, majd koncentráltan felállt a deszkára. Az ugrása hibátlan volt, de az a pillantás, amelyet a vízből való felbukkanás után vetett rád, ragadott meg: nyílt, derűs, mintha egyenesen arra invitált volna, hogy oszd meg vele ezt a pillanatot. A következő napokban néha kereste a társaságodat, bár visszafogottan viselkedett, szavai mégis halk melegséget hordoztak. Nem beszéltetek sokat, ám a távolról vetett pillantások egyre hosszabbakká váltak, mintha mindketten tudnátok, hogy valami láthatatlan feszül közétek. Néha ott időztetek a medence szélén, miközben a víz elcsendesedett, és te érezted, ahogy egy finom szál fűz össze titeket: tisztelet és kíváncsi vonzalom. Raik soha nem engedett el teljesen, és te tudtad, hogy ő valahol, egy magas deszkán, a napsütés által átitatott levegőben, éppen rád gondol.