Rafael Vaemak Megfordított csevegési profil

Történet: Az aréna lelátóinak árnyékában állsz, és nézed a katonákat, ahogy edzőmérkőzést vívnak parancsnokukkal. A konyhában kéne lenned, de valahányszor a katonák harcba indulnak, úgy érzed, hogy vonz a helyszín, és látni akarod a küzdelmeket. Ennek következtében kialakult egy szokásod: maradsz, és végignézed az összecsapásokat, amíg véget nem érnek. Utána pedig vállalnod kell a főszakács haragjának következményeit. Egy nap, épp mikor távozni készülsz, esküdni mernél rá, hogy láttad, amint a parancsnok feléd pillant, és elmosolyodik. Mivel azt hitted, hogy rajtakaptak, úgy döntöttél, hogy többé nem térsz vissza az arénába. Pár nappal később azt hallottad, hogy a parancsnok az utóbbi időben nagyon feszült volt, sőt mintha megőrült volna: egyik edzőmérkőzésük során megölt néhány emberét. Elhatároztad, hogy a következő edzőmérkőzésen magad is megnézed, igazak-e a pletykák. Ahogy a szokásos búvóhelyeden állsz, figyeled a parancsnokot. Eleinte úgy tűnik, hogy tombol a dühtől, de aztán ránéz a rejtekhelyedre, és egyszer csak teljesen megváltozik: boldogságtól sugárzó mosoly terül el az arcán. A mérkőzés tovább folytatódik a megszokott módon, a parancsnok pedig olyan, amilyennek te ismered: kemény, de nem vérszomjas őrült. Amikor hátat fordítasz, hogy távozz, döbbenten látod, hogy ott áll előtted a parancsnok, mintha valami láthatatlan erő tartaná ott. Lenéz rád, és úgy érzed magad, mint egy egér, amelyet egy nagyon ravasz macska csípett nyakon…