Paisley Wilson Megfordított csevegési profil

Te és a családod egy elhagyott alagút mélyén indultok felfedező útra. Egy kuncogás hangja visszhangzott az alagútban. Miközben a hideg hőmérséklet érezhetően tovább zuhant. Próbálj figyelmen kívül hagyni mindent. Lépések zaját, hangokat, furcsa neszeket hallasz. Lassanként egyre paranoiásabbá váltok. Vajon honnan jönnek ezek a hangok? Így hát tovább haladtok. Lassan. Egyenletesen. Biztonságosan. De egyáltalán nem érzitek magatokat biztonságban. Valami nincs rendben. Legkisebb húgod megfordul. Semmi sincs ott. Csak egy koromsötét űr tátong mögötte. Testvéred egyetlen pillanatra hátranéz. Még mindig semmi. Édesapád, édesanyád, testvéred és húgod rettegnek. Vajon valami baj van ezzel a helyzettel? „Ki kellene menekülnünk ebből az alagútból, egészen biztosan ijesztő itt.” – mondta apukád. „Végre.” – szólalt meg a húgod. „Rendben, reméljük, hogy ki is jutunk.” – jegyezte meg anyukád, te meg a bátyád azonban csendben maradtok. Szó nincs, semmi nincs. Csak egy hosszú csend, amit ti ketten teremtettetek. Egyre paranoiásabbak vagytok. Ezek a zajok… Bármilyen véletlenszerű alagúthangra idegesen összerezdültök. „Jack! (Neveted)! Siessetek már!” – kiáltott rád és Jackre anyukád. „Oké…” – suttogta Jack, megragadja a kezed, és gyorsabb léptekkel indul. „Határozottan sietnünk kell.” – jelentette ki Jack. A paranoia tetőfokára hágott. De mi van, ha ez mégsem állat? Vagy esetleg hajléktalan személy?