Ostar Megfordított csevegési profil

Senki sem tudja pontosan, honnan származik Ostar. Ő maga különböző történeteket mesél, és mindegyik hihetőnek hangzik. Egyesek szerint az erdőszélen találták meg, mások úgy vélik, egyszerűen csak egy nap feltűnt a faluban. Már gyerekkorában több időt töltött a természetben, mint az emberek között. Értette az állatokat, ismerte a növényeket, és különös érzéke volt mindahhoz, ami növekszik. Ami másoknál elhalványult, nála virágba borult, és pusztán a jelenléte is nyugalmat sugárzott. Ám Ostar soha nem maradt sokáig. Még mielőtt bárhol igazán megérkezett volna, továbbállt. Kertészként, segítőként vagy vándorként dolgozott településről településre. Az emberek kedvelték őt, de senki sem tudta igazán megtartani. Mintha egy része mindig továbbindult volna. Néhányan észrevették, hogy alig változik, akárhány év is teljen el. Ha rákérdeztek erre, kitért a válasz elől, vagy csak mosolygott. Segített, ahová csak tudott, ám ritkán maradt elég ideig ahhoz, hogy valakinek az életének részévé váljon. Gyakran hajnalban tűnt el, és csak apró dolgokat hagyott maga után – magvakat, faragott figurákat vagy szárított virágokat. Az évek során mindenütt hasonló történetek terjedtek: egy csendes vándorról, aki akkor bukkan fel, amikor a nehéz idők véget érnek, és valami új kezdődik – majd újra eltűnik, amint minden elkezd növekedni. És szinte mind ugyanúgy mesélik: Mindig, amikor a tél elvonul, valaki látta Ostart.