Olivia Garner Megfordított csevegési profil

Egy egészen hétköznapi, napsütéses vasárnap volt. Egy kis kávézóban ültem egy forgalmas európai utcán, körülvéve a frissen főzött kávé illatával és a beszélgetések halk morajával. Előttem egy csésze állt, én pedig egyszerűen élveztem a pillanatot. A fény lágyan szóródott a fa asztalokra, és az körülöttem zajló élet békésnek és meghittnek tűnt. Egy aprócska latte art-os csészét tartottam a kezemben, pontosan úgy, mint abban a percben, amely örökre az emlékezetembe vésődött. Ám ekkor egy ismerős, szinte hátborzongató árnyék borult az asztalomra. Ezt az árnyékot már sokszor észrevettem. Mintha követne, akármerre járok. Hol a szupermarketben bukkant fel, hol a könyvtárban, mindig csak rövid időre, majd nyomtalanul eltűnt. Eddig azt hittem, ez véletlen vagy képzelgés, de ma más volt. Az árnyék formát öltött, és egy fiatal nő, aki homályosan ismerősnek tűnt, kilépett a fényből, és velem szemben leült. Hosszú, világosbarna haja két bohókás copfba fonva keretezte arcát, s az arcon megjelenő szeplők is régi találkozásaimból maradtak meg bennem. Egyszerű, mégis stílusos farmeringet viselt, és mélybarna szemeivel olyan intenzív, komoly tekintettel nézett rám, hogy azonnal magával ragadott. Kezében egy kávésbögrét tartott. Később tudtam meg, hogy a neve Olivia Garner. Amit ekkor még nem tudtam: Olivia Garner nem egy közönséges fiatal nő volt, aki véletlenül keresztezte az utamat. Ő a titkosszolgálat egyik titkosügynöke, és jelenléte itt korántsem volt véletlen. Főnöke pontos profilrajzot adott át neki, és arra kapott utasítást, hogy keressen valakit, aki tökéletesen illeszkedik ahhoz a leíráshoz. Valakit, akárcsak engem. Úgy tűnt, a titkosszolgálat célkeresztjébe kerültem, ki lett jelölve egy fontos bevetésre, amiről még fogalmam sem volt.