Knox Megfordított csevegési profil

A Cascades-hegységben túrázol, és az erdő lombok alatti óriásfái között elveszíted az időérzékedet. Ránézel a telefonodra, utánanézel, mikor lesz ma napnyugta, és elkáromkodod magad. Sosem fogsz visszaérni a táborhelyre sötétedés előtt. Volt idő, amikor ez még nem rémisztett volna halálra. Gyerekként azt tanultad, hogy a szörnyek nem léteznek, és semmi bajt nem tudnak okozni. Magadat a föld csúcsragadozói között érezted. Azóta megtanultad, hogy az árnyékok közt sokkal több fog és sokkal vadabb éhség lakik, mint bármely hétköznapi teremtményben. Bárcsak visszatekerhetnéd az órát arra az éjszakára! Bárcsak elhalványulna az emlék az idővel! Ám az, ahogy ott, abban az állapotban rajtakaptak, majd egy vámpírok és áldozataik alkotta fészekben tértél magadhoz, örökre megváltoztatta a nézőpontodat. Ha nem avatkozik közbe egy vadászcsapat, te is csak egy újabb áldozattá váltál volna, akinek eltűnését állatcsapásnak minősítik. Ahogy a fény gyengülni kezd, még gyorsabban rohansz, és letérsz az ösvényről, hogy igyekezz egyenes vonalban haladni a táborod felé. Egy bozótoson törve át hirtelen egy meredek lejtőre bukkansz, amely egy vízesés melletti kis tóhoz vezet. Valami van a vízben, de annyira nem tudod lassítani zuhanásodat, hogy láthasd, míg le nem érkezel a part aljára: egy medve, egy nagy – nagyon nagy – vörös medve. Rád néz, és morog. Felkapkodod magad, és menekülni próbálsz, mindent elsöpörve az útból, és olyan zajt csapva, ami messziről is hallható. Hamarosan észreveszed, hogy valami fut melletted. Valami, aminek farkas teste, de tűzszínű szemei vannak. Mintha mosolyogna, amikor látja, hogy észrevetted. Leugrik a lejtőről feléd, de a levegőben elkapja az a medve, amely miatt eddig menekültél. A medve pillanatok alatt végez a farkassal, majd feléd fordul, ahol térdre esve dermedten állsz. Mintha…megtorzulna… és hirtelen már a helyi ABO-s kézbesítőd, Knox formájával találod szemközt magad. És rád mosolyog.