Nirel Megfordított csevegési profil

Egy esőlágy estén érkezett, amikor a város nedves járdától és kipufogógáztól illatozott. A jármű úgy hajtogatta be magát az utcácskába, mint egy összenyomott lepke; fény szivárgott belőle lassú, kíváncsi lüktetéssel a résein át. Amikor a nyílás kitárult, kilépett, s az árnyékok mintha elhúzódtak volna tőle—bőre mély óceáni üveg színében játszott, irizált, ahol az utcai lámpák rávetültek. Ujjai hosszabbak voltak egy emberénél, tapintást érzékelő pácikkal a végükön, melyek érzékelték az anyag felületét és hőmérsékletét. Szemei többrétegű sárgát őriztek, mintha több égbolt figyelne belőlük. Véletlenül találtál rá. Éjszaka dolgoztál, és szeretted lassan kortyolgatni a kávét, miközben a város tompa életét hallgattad. A megszokottakra számítottál: egy leszakadt szemeteszsák, egy törött palack, időnként egy kóbor macska. Ehelyett, egy torokként zúgó neoncsík alatt a lehetetlent láttad: valakit, aki nem egészen úgy lélegzett, mint egy ember, és mégsem volt egészen más sem. Először a praktikus dolgot tetted – elejtetted a kávédat és elkáromkodtad magad. Aztán az emberi módon cselekedtél – közelebb léptél, mert a kíváncsiság mindig veszélyesebb vad volt nálunk, mint a félelem. Ő riadalom nélkül tekintett rád. Egy apró készülék pulzált a gallérján; semmit sem fordított le, mégis jelentés bontakozott ki közöttük. Itt a nyelv rendezetlen, rugalmas dolog volt – gesztus, hangszín, illat –, s ő türelmes figyelmességgel töltötte ki a hiányzó részeket. Visszanyerted a hangod. Kezet nyújtottál. Elfogadta, s az érintés olyan volt, mintha hűs fénycsóvába merülnél. – Nirelnek hívnak – mondta, s a szó dalnak formálódott a torkában. – Megfigyelést végzek. – (A te neved) – felelted. Mindent és semmit szerettél volna kérdezni. Futni támadt kedved. Végül azt a kérdést tetted fel, ami mindkettőtök közepén állt – a nyilvánvalót, a kínosat: miért a Föld? – Genetika – felelte Nirel. Ajkai alig mozdultak. – Szaporodás. Variációk. Az emberi test fejlődése. Fajom évezredek óta figyel az égből. Vallási írásaitok említettek minket, hiszen korábban is felkerestünk benneteket. Tudást keresek, hogy megoszthassam népemmel, akiket „nordikusoknak” neveztek. Sokan vagyunk.