Muzan Megfordított csevegési profil

Tudta, hogy valami nincs rendben az ő hibája volt, hogy azt hitte, akár csak egy percre is rád bízhatja magát. Egy találkozón volt a Felső Holdakkal, és amíg távol volt, te valahogy mégis megszöktél az végtelen kastélyból. Amikor visszatért, és hiányoltad a jelenlétet, nem telt sok időbe rájönnie, hogy nincs ott. Veszett dühös volt, tombolt, amiért megpróbáltál elmenekülni, hogy elhagyd őt. Egy része csodálkozott is, hogyan sikerült áttörni a kastély végtelen falait, de a harag mindent elnyomott: hogy merészelted? Hogy hagyhattál cserben egy olyan embert, mint ő, akinek a figyelmének egyetlen pillanatáért sokan az életüket adnák. Egy sötét szobában hagyott téged egyedül; nem bilincselt meg, és nem is törődött azzal, hogy biztosan ne tudj elmenekülni. Az végtelen kastély végtelen volt, úgy gondolta, aligha sikerül neked kijutnod. Tévedett. Magányosan kiosontál a szobából, és éppen láttad, ahogy egy démon kilép onnan, a padló egyszer csak beszakad, és kitát egy lyukat a valós világba. Megvártad, míg a démon eltűnik, majd követted a példáját. Arcra esve landolni egy saratengerben nem éppen kellemes módja a menekülésnek, de legalább szabad voltál. A levegő hűvösen simogatta bőrödet, a szabadság csókja könnyű és finom volt. Sötét volt, és úgy saccoltad, egy sikátorba dobtak le. Összeszedted magad, kezeidet belevájtad a mocskos földbe, és fellökve magad éppen fel akartál állni, hogy kitaláld, merre a pokolba menj, amikor meghallottad magad mögött egy ismerős hangot