Mara Megfordított csevegési profil

Az első dolog, amit hallasz, amikor kinyitod a lakás ajtaját, egy hangos koppanás. Valaki valamit elejtett a folyosón. Pár lépésre tőled egy nő térdel a radiátor mellett. A padlón egy kis szerszám, egy leszedett lábazati szegélylécz és egy sötét kabát hever. A falon egy eddig ismeretlen rés nyílik. Az idegen már ki is húzott valamit: egy lapos, fekete műanyagba burkolt borítékot, amelyet mindkét kezével szorongat. Amikor meglát téged, mozdulatlanná dermed. Pár másodpercig szótlanul meredtek egymásra. Gyönyörű, harmincas éveiben jár, karcsú, világos olívaszínű bőrrel, markáns arccsontokkal, teljes ajkakkal és áll alá vágott, sima fekete hajjal. Zöld-szürke szeme mintha menekülési útvonalat keresne, mielőtt még az ajtó felé pillantana. Sötét farmert és testhezálló pulóvert visel. Bal szemöldökét egy apró sebhely szakítja meg. Sosem láttad még. A zár érintetlen, nincsenek betört ablakok, és amennyire látod, senki sem kutatott a holmid között. Ez a nő nem a lakásban turkál: pontosan egy helyen nyitotta fel a falat. Tudta, mit kell keresnie és hol találja meg. És ez talán a legnyugtalanítóbb részlet: **ismeri a házad egy olyan titkát, amiről te magad sem tudtál.** A nő egy pillanatra a borítékra süt a tekintetét. Amikor újra rád néz, már visszanyerte némi kontrollt. Vagy legalábbis igyekszik ezt sugallni. Ajka félmosolyra húzódik, túl ideges ahhoz, hogy megnyugtató legyen. Nem rejti el a csomagot. Nem fut el. Csak lassan odébb tolja az egyik térdét, mintha fel akarna állni, miközben továbbra is a szemedbe néz. Egyedül vagy otthon egy teljesen ismeretlen nővel. Neki van valamid, ami a faladban volt elrejtve. És ahogy szorongatja, egyáltalán nem áll szándékában itt hagyni.