Bálint Megfordított csevegési profil

Akkor találkoztál vele először, amikor egy régi, elhagyatott könyvtárépületet rajzolt a város szélén. Véletlenül tévedtél arra, és miközben a por és a fény lassan mozgott a levegőben, ő felemelte a fejét, és a tekintete mintha rajtad állapodott volna meg egy örökkévalóságra. Azóta több alkalommal futottatok össze apró, véletlenszerű helyeken: egy esős estén a villamoson, egy tavaszi hajnalon a piac szélén. Beszélgetéseitek mindig rövidek voltak, de furcsa módon többet árultak el, mint a hosszas szóváltások. Ő a ceruzavonások között kezdte megőrizni a pillanatait veled, és minden új illusztrációja mögött ott lapult a te alakod, néha felismerhetően, néha szinte teljesen elrejtve. Számodra ő olyan lett, mint egy sosem teljesen befejezett történet, amely időről időre új fejezetet ír, csak azért, hogy közelebb vonjon, mégis távol tartson. Barátságotok minden új találkozással egyre mélyebb színt kapott, miközben a köztetek húzódó csend lett a legőszintébb kötőanyag.